A BLOG TARTALMÁT SZERZŐI JOG VÉDI! Felhasználás csak forrásmegjelöléssel!. Üzemeltető: Blogger.

Mi is "bevettük" Csókakő várát

Csókakő vára képeslapon (varwebaruhaz.blogter.hu
Már régóta érlelgettem magamban a dolgot, a cserkészlányoknak is megmutatom középkori szomszédaimat, a kerekszenttamási rotundát és a csókakői várat. (A középkorra kattantság ugyebár...) Otthonomtól mindössze 12 km-re van az egyik, a másik meg tényleg a szomszédban. Mellette lakom. De jó nekem! :D. Igaz, Pesttől sincsen túl messze, de mint kiderült, mindenkinek újdonság lesz ez a túra. Rajtam kívül senki nem járt még erre. Ez jó, somolyogtam a bajuszom alatt, hisz így majd azzal kábítom őket, amivel csak akarom, úgysem jönnek rá a turpisságra. :D (Ez persze csak vicc volt. Szeretek utána járni annak, amit mondok.) Nos, ebből már kiderülhetett, hogy a gyaloglás mellé kaptak a résztvevők egy hevenyészett történelemórát is. Mindkettőt túlélték, s remélem egy életre szóló élménnyel lettek gazdagabbak!

Csókakő a magasból (kép: panoramio.com)

Rómer Flóris ismerte fel a hely történeti értékét az 1850-es években, ám kedvenc várszomszédomat csak 1953-tól védi a műemlékké nyilvánítás paragrafusa. Feltárása pedig 1960-ban indulhatott meg. Addig meglehetősen hányatott életet tudhatott magáénak. Mindjárt elmesélem mi, hogyan is volt hajdanán, és ma.

A vár lehet egy autós túra egyetlen állomása is, esetleg a vértesi várláncolat felfedező útjának egyik fontos eleme, de el lehet idáig sétálni, ahogy tettük mi is, egy tökéletes június végi napon. A program, amit most megosztok önökkel, csak egy a számtalan lehetőség közül. Csókakő része az Országos Kék Túra útvonalnak is, ezért megközelíthető a miénknél sokkal vadregényesebb módokon is, ha valaki a Vértes erdein keresztül érkezik ide. Csak egy turista térkép szükséges hozzá, meg egy jó túrabakancs. :)

Mi inkább lájtosra vettük a kirándulást, mivel 12 fős csoportunk nagyon vegyes összetételű volt. Szerettük volna, ha mindenki élvezi a nap minden percét, valamint nem töri kezét-lábát a sziklákon. (Az elsősegélynyújtás még mindig nem az én szakterületem.)16 és 60 között bárki végigjárhatja amit mi. Ami plusz vonzerőt jelenthet, hogy nincs belépő a várba. Aki viszont a turistaszezonban jár erre autóval, az számoljon a vártámogatást jelentő parkolójegy árával. Olcsó az idejutás, viszont annál több gyönyörködni valót találhatunk.

Kis csapatunk a zámolyi szőlőhegyről indult. Itt szálltak le a Budapestről érkezők a buszról. (Közvetlen járat - Budapest, Mór vagy Budapest, Zirc vonalon - áll ugyanis meg itt, a zámolyi körforgalomnál.) Aki figyelmesen szemlélődik, azonnal kiszúrhatja a nem oly távol meredező, bokrokkal erősen benőtt kőkupacot. Ha még jobban meregeti a szemeit, azt is észreveheti, hogy inkább valamiféle fal, méghozzá toronyszerű épület maradéka áll a réten, egy kisebb földpúpon. Nos, ez volt az a pont, ahonnan a sétánkat kezdtük, azaz a kerekszenttamási rotunda vagyis körtemplom romja.

Kerekszenttamási rotunda romja
Sajnos nincs sok regélni való erről a hosszú évszázadokat bátran átvészelő, kis templomról.  A rotundák az Árpád-kor jellegzetes templomai. Viszonylagos épségben nagyon kevés maradt fenn, ezekből még kevesebb az, ami szépen helyreállítva ma is gyönyörködtet. A többiek, mint ez is, romos, és egyre jobban pusztuló állapotban várják, míg teljesen elenyésznek. 

Kerekszenttamás települést két szomszédjával, Kér és Zámoly falucskákkal egyetemben egy 14. századi krónikában említik először. Egy 1046-ra vonatkozó oklevelet említ a krónika, melyben már úgy szerepelnek ezek a falvak, mint lakott települések.

A körtemplom a XII. században épült és Kétkedő Tamás apostol tiszteletére szentelték fel. Apszis nélkül épült, ezért egyedülálló, és az utókor sokáig török toronynak hitte. A bejárata délről van, oltárnak nem találták meg a helyét a régészek, viszont az ÉK-i falában van egy bemélyedés, ami valószínűleg ereklyetartó helye lehetett. Átmérője belül hat méter. Falának köveit fantasztikusan erős kötés tartja össze, hisz 800 éve jól állja az időjárás romboló erejét. A feltárás során előkerült leletanyagot a székesfehérvári Szent István Múzeumban őrzik, de érdemes ellátogatni a zámolyi Magtárba is ahol szintén vannak a területről előkerült tárgyak. A rotundát állítólag 1662-ig használták.

Tudják mi az a geocaching? Egy felfedezésre csábító játék, mely a világon nagy népszerűségnek örvend. Lényege, hogy az adott ország természeti, kulturális, építészeti kincseinek közelében elhelyeznek egy úgynevezett geoládát, melyet meg kell találni, GPS koordináták alapján, s a "ládában" található kódot elküldeni a geocaching site-jára. Hogy mi az értelme ennek? A felfedezés, a "kincskeresés" öröme. Míg a GPS után megyünk, rábukkanunk az ország ismert, vagy teljesen elfeledett értékeire. Megismerhetjük, megnézhetjük őket. Ráeszmélhetünk, hogy mennyi csodás dolog van ebben a parányi országban. Fantasztikus értékek, melyekről nem is tudunk. Emellett túrázunk, élvezzük a mozgást, a gyönyörű tájak látványát. S hogy miért kérdezem és mondom el ezeket? Mert a rotunda környéke is rejt egy geoládát. Mi megtaláltuk és dokumentáltuk. Hagytunk üzenetet az utókornak is. :) Aki eljön ide és megkeresi, az megtudhatja, hogy mikor jártunk erre és mit hagytunk az utánunk jövőkre. (További infó erről: www.geocaching.hu)

A körtemplom romja mellett vezet fel a szőlőhegyre a Forrás-dűlő. Erre vettük hát az irányt, s indultunk neki a majd 12 km-nek, a csókakői várig. A szőlőhegy ezen része hangulatos, gondozott kiskertek látványával ajándékozza meg a túrázókat. A legrégebbi présház az 1855-ös évben épült, ma is csodálatosan gondozott. Tulajdonosát szerencsére személyesen ismerem. Éppen előttük vitt el az utunk, nem fog megbántódni amiért közkinccsé teszem a formás kis házikót. Joggal lehetnek rá büszkék.

A szőlőhegy legrégebbi présháza
Gyümölcsösök, búzatáblák, kiskertek váltogatják egymást. Igazán pihentető dolog itt sétálni. Az idő mintha megállna, az agy kikapcsol vagy lassú fokozaton pörög. Az ember beszívja a virágok illatát, idegeit lecsendesíti a sok zöld szín. Béke van és csend, illetve madárdal, bogárzümmögés, tücsök cirpelés. Autók errefelé nem nagyon járnak, morajuk nem zavarja meg a nyugalmat. Mi is itt ültünk le tízóraizni.
Aki nem szeretne eltévedni a kertek között, annak nem árt, ha előtte próbasétát tesz. Az is remek móka! A részletes térképek sem jelzik ugyanis azt a szövevényes úthálózatot, melyen a hegyiek közlekednek. Legnagyobb segítségünk egy jó iránytű lehet, ami nem hagyja szem elől téveszteni a célirányt. Az eltévedéstől sem kell azonban megrémülni. A szőlőhegyet négy falu öleli körbe, pár kilométeres távolságban. Gánt, Csákberény, Zámoly és Csákvár. Bolyongás közben előbb-utóbb rátalálunk valamelyikre. 

Szemvidító látványt nyújtanak a napfényben fürdő csákberényi dombok. Nem hétköznapi esemény is zajlott éppen aznap. Itt forgatták az Asterix és Obelix legújabb részét. Nagyon közel menni nem mertünk a helyszínhez, mert zord biztonsági őrök figyelték minden mozdulatunkat, pár fotó azért kattant a gépen. Depardieu-t sajnos nem kaphattuk le.




Ez a látvány tárul elénk, ha a szőlőhegy felől érünk be Csákberénybe.
Csákberény felé haladtunk tovább. Ez a falu van körülbelül félúton.A falun áthaladva az orondi szőlők felé vettük az irány. Erre vezet egyébként a Móri Borút is, melegen tudom ajánlani azoknak, akik hódolói ennek a jófajta italnak. Számos pince várja útközben a megszomjazókat. :)

Csodásan rendben tartott présházak mellett haladtunk el. Igazi gyönyörűséget adó séta volt. Egy fazekas műhely is útba esik, érdemes benézni. Nemsokára jobb kéz felől megpillanthattuk a várat a távolban. Amikor ez a látvány a túrázó szeme elé tárul, már csak 2-3 kilométernyire van tőle. :)

A vár 479 méterrel magasodik a falu fölé. Évszázadokon át stratégiai jelentőségű hely volt ez. Fehérvár után a második legfontosabb, ebben a térségben. Áthaladt rajta ugyanis az a bizonyos Fehérvárra menő hadiút, melyről az iskolában tanulnunk kellet, irodalom és történelem órán egyaránt, s melyet a Tihanyi Alapítólevél említ. A pontosság kedvéért elmondom, hogy ez tulajdonképpen egy zarándokút volt, ami nyugatról indulva és Bizáncon áthaladva Jeruzsálemig ért. (Persze ma már ennek az útnak a haladási irányát is vitatják, sőt már Buda sem ott volt, ahol, de ezt hagyjuk. Amíg hiteles dokumentumok nem kerülnek elő a témában, addig én "meséknek" hiszek.) Ezen az útvonalon menekült III. Henrik császár vert hada is 1051-ben Vazul fiai elől. Így kapta nevét a Vértes hegység.

Írott forrás 1299-ben említi a várat, bár már előbb épült. Körülbelül a tatárjárás utáni nagy várépítési korszak idején.  Előbb a Csákok dudari, majd trencséni ágának tulajdonában volt. „A Csákok 10-11. századra visszanyúló ősi uralmi területe volt a Vértes, szívében a nemzetség vagyonát-hatalmát hirdető, közös és oszthatatlan vértesszentkereszti monostorral és udvarházzal. E pompás és féltett családi fészket várláncolat övezte, melyben – Gesztes, Vitány, Oroszlánkő (s talán Gerencsér) mellett – Csókakő is helyet kapott.” (idézet a Várak, Kastélyok, Templomok 2008 februári számából. Szerző: Hatházi Gábor) Az ő tulajdonukban volt Csákvár, Gánt, Zámoly, Csákberény és Söréd területe is. A Csákok idejében inkább váracskáról beszélhetünk. Akkor még csak a 4-500 m2 –es, majdnem téglalap formájú, felső vár létezett. A további századok során sem lett 2000 m2 –nél nagyobb alapterületű.
Számítógépes grafika (a Várbarát Társaság oldaláról)
Nagyobbítani a várat 1430-ban kezdték csak, mivel addig kincstári, azaz királyi tulajdonban volt. I. Károly idején (1326-tól) az ideiglenesen kinevezett várnagyok felügyelték a várat, de sem ők, sem az Anjouk idejében (1370-es évektől) kinevezett mindenkori megyésispán nem akart, egy nem saját tulajdonában lévő várra költeni.  Pedig ebben az időszakban a terület gazdaságilag megerősödött. A vár körüli falvak a megye 1/5-ét kitevő, hatalmas, jövedelmező uradalommá fejlődtek.
Számítógépes grafika (a Várbarát Társaság oldaláról)
1430-ban lett magánvár. A Rozgonyiak tulajdonába került. A kibővítése és modernizálása is ekkora tehető. Ekkor épül meg az alsóvár, melynek legjellegzetesebb része a kaputorony. Ma is látható.
Számítógépes grafika (a Várbarát Társaság oldaláról)
Átalakították a felsővárat, kerámiák, gótikus faragványok, és I. Ulászló, Hunyadi János és Mátyás pénzei keltezik a dátumokat. Felújították a ciszternát, mely létfontosságú volt a várban, lévén kút fúrására nem volt lehetőség. Ebben tárolták hát az esővizet és a faluból, a parasztok által felhordott vizet is. Körülötte új helyiségek létesültek. A kápolnát is ekkor építették, az alsó és a felső vár között lévő teraszra, észak-déli tájolással. Ez a középkorban nagyon ritka dolog volt. Falfestménytöredékek, gótikus boltozati elemek kerültek elő innen.  Az alsó vár még ma is feltáratlan. Annyit biztosan tudni, hogy itt kaptak helyet a vár számára oly fontos gazdasági létesítményei, műhelyek, például egy kovácsműhely, melynek már megtalálták a maradványait.

A Rozgonyiak után nem talált gondos gazdára a vár. Egymást váltották a tulajdonosok. 1528-ra le is pusztult. Nádasdy Tamás kezébe kerül 1534-ben, ám az önkényes várfoglaló Bakics Pállal történő pereskedés ismét nem a várnak kedvez. 1543-tól pedig már megállíthatatlan a vég. Török kézbe kerül, s Fehérvár előretolt állásaként török végvárrá lesz, bár az ostromok nem járnak jelentős pusztulással, a török nem nagyon költ a várra, csak használja. 

Nem fogom magam ismételni azzal, hogy újra leírom a vár, Fehérvár visszafoglalásában játszott szerepét. Akit ez a rész is érdekel, az ide kattintva tudja elolvasni.

Ezután a Hochburg-Lamberg család kezére kerül a vár és a 19. század elejéig tűrhető épségben áll. Utána viszont lassú pusztulás veszi kezdetét, melyet csak ma, a Várbarátok Társasága állított meg. Ők építgetik adományokból, kőről-kőre a várat. Ezen a linken elérheti őket, ha segíteni szeretne nekik tevőlegesen avagy anyagilag.
A vár alja szépen kiépülve várja a látogatókat. Van strandröplabda pálya, játszótér, több szalonnasütő hely, hatalmas füves piknikező terület, kulturált illemhely és kristálytiszta vizet adó ivókutak. Aki autóval vagy busszal jön, az számítson a parkoló napijegyre, mellyel a vár újjáépítését támogatja. 
A falu szerintem fel van készülve az idegenforgalmi rohamra. Több jó étterem, pince várja az éhes-szomjas turistákat. Mi a Kemencés házba tértünk be egy kemencés kenyérlángosra és egy kis málnaszörpre. Az étterem egyben mezőgazdasági múzeum, helytörténeti kiállítás is. Míg a finom falatokat nyeldekeltül, gyönyörködhettünk a minket körülvevő régi tárgyakban, eszközökben. Ajánlom ezt is jó szívvel. :)